Amint meglátunk valakit, ismeretlenül is előtörnek bennünk a sztereotípiák. Felmérjük, hogy milyen a külsője, milyen hatással van ránk a kisugárzása, és önkéntelenül besorolja az agyunk valahová. Azaz mosolygunk-e rá, vagy inkább tartózkodunk a megismerésétől.
A napokban, ahogy pörgettem a Facebook bejegyzéseket, hirtelen megakadt a szemem az egyik ismerősöm által megosztott bejegyzésen: "24 éves vagyok, elég szőrös, bár ma sokkal rövidebb volt a szakállam, mint általában, ugyanakkor az átlagnál sötétebb a bőröm. Kézdivásárhelyen születtem, tehát magyarabb vagyok a magyarnál, szeretni kell." Így mutatkozott be, majd leírta, hogy a metrón két spanyol-ugyancsak sötétebb bőrű-férfival együtt utazva, egy férfi, mit sem sejtve arról, hogy ő magyar és ért is magyarul, bevándorlónak nevezte őket a következő szavakkal: "kib……. bevándorlók, már mindenhol ott vagytok".
A férfi semmifajta együttérzést nem kér, azonban mindannyian érezhetjük, hogy ebben a történetben újból az emberi gyarlóság mutatkozott meg.
https://www.facebook.com/zcserei/posts/10205646634907494