Épp mától számítva két héttel ezelőtt töltöttük egész délutánunkat azzal, hogy a fél éven keresztül tartó versenyt a zsűrinek beadandó pályázati anyag összeállításával lezárjuk. Meg kell hagyni, nem 10 percig tartott, nem csaptuk össze, hogy utána gyorsan haza mehessünk, gondolván, na végre vége…
Bár, bevallom őszintén, most így, hogy a második hét telt el anélkül, hogy dolgoztunk volna a projekttel, összeültünk volna megbeszélni, hogy mi legyen a következő poszt, feltöltöttük volna a különböző oldalainkra az adott anyagot, vagy éppen cikket vagy videót fordítottuk volna, több szabad időm van. Több hónapon át dolgoztunk kitartóan és rendszeresen. A második fordulót azonnal elkezdtük januárban, gondolván ez majd számít valamit. Látva, hogy a többi csapat csak február vége felé kezdett el posztolni, ez hiú ábrándokat ébresztett bennünk. A sulinapot mindenképpen úgy szerettük volna dokumentálni, hogy nem csak a meghívott TV-s és rádiós csatornák tudósítanak rólunk, vagy napilapok, hanem mi magunk is. Egész nap interjúkat, videókat készítettünk, még aznap összeállítottunk egy rövid videós összegzést és utána napokon keresztül folytattuk a dokumentációt képben, írásban. Cikket írtunk a napról a suliújságba, írásban rögzítettünk több interjút is. Később még a nyertes osztályokhoz is bementünk, hogy megkérdezzük, mit terveznek a nyereményükkel. Újságot állítottunk össze, melynek egy része az iskolanappal, másik része a témánkkal foglalkozott.
Nézvén a többi csapat munkásságát, úgy gondoltuk van esélyünk. Van esélyünk arra, hogy a rendkívül kreatív sulinapi tudósításainkkal, illetve a témánkkal rendszeresen tovább foglalkozó anyagok posztolásával, a tv-és és rádiós szerepléssel elnyerhetjük a versenyen az első helyezett díját. Utolsó héten még az Új Dunántúli Naplóban is sikerült megjelenünk.
Aztán jött az e-mail. A 6 mondatos e-mail, amelyből megtudtuk, hogy sajnos nem ránk esett a választás. Nem számított a rádió, a TV, az újság, az iskolanapi interjúk, videók, cikkek, nem számított a rendszeresség. Nem számított a kétnyelvűség. A vitanapos ötlet is unalmasnak bizonyult. Csak a második helyre volt elég ….
Ezúton gratulálunk a nyertes csapatnak!
Mi pedig köszönjük, hogy részt vehettünk a versenyen! Egyrészt köszönjük, hogy betekintést nyerhettük a médiaemberek világába. Abba, hogy nem szabad mindig elhinni mindent a médiának. Hogy a projektre készülve ennyi mindent megtudtunk a választott témánkról. Másrészről azt köszönjük, hogy ismét tanultunk valamit az életről. Bebizonyosodott, hogy nem minden úgy történik és végződik, ahogyan azt várjuk. Megtapasztalhattuk azt is, hogy ha valamit mi igazságtalannak gondolunk, akkor azt más nem biztos, hogy úgy látja. Megtanultuk, hogy nem a szám- illetve tényszerű dolgok számítanak….
Nektek pedig, kedves követőink, nagyon szépen köszönjük, az elmúlt fél év támogatását! Nélkületek nem jött volna össze ez az eredmény, nem lett volna ekkora öröm a verseny. Köszönjük, hogy segítettetek, hiszen sikerült elérnünk a második helyezést!
